Közlemény a fantasy-díjról

2012. május 26-án, a KIMTE idei első közgyűlésén módosítjuk a KIMTE Magyar Fantasy Irodalmi Díj végleges nevezési rendszerét olyan módon, hogy a már érvényes nevezéssel rendelkezők ne kerüljenek hátrányba, a függőben lévő nevezések pedig véglegessé válhassanak. 

A módosításokra azért van szükség, mert a díj meghirdetésének pillanatában még nem látszottak azok a hiányosságok, amiken mindenképpen javítanunk kell. Mivel ez a díj első éve, nagyon fontos, hogy még a díjátadó előtt lerakjuk a masszív alapokat, amikre a következő években építkezhetünk...

Ötven

Új Padlástér – A 2. kör témája

A mai napon, 2012.04.16-án a KIMTE meghirdette az Új Padlástér novellapályázat 2. körét.

A művek beérkezési határideje: 2012.06.15.

Témája:

HIPNÓZIS ÉS MÁGIA

A novella a hipnózisról és / vagy a fekete és fehér mágiáról, ezeknek hatásairól, veszélyeiről, a tudatmódosítás és befolyásolás lehetséges következményeiről szóljon.

A történet játszódhat bárhol, bármilyen korban, valós vagy elképzelt világban, műfaja lehet bármi (szépirodalmi, fantasy, sci-fi, történelmi, thriller, horror, jelenkori történet vagy egyéb), legyen kerek, legyen eleje és vége, feleljen meg a novella ismérveinek, nem regényrészletet várunk.

Értelem és érzelem

Most nem Jane Austen remekművéről fogok értekezni, bár talán mindenki jobban járna.

Ismét, újra, még egyszer, megint és újfent szeretném figyelmébe ajánlani a T. Pályázóknak a novellapályázatunk beküldési feltételeit, mely olvasható a honlapunkon és még jó pár egyéb helyen, a neten.

Mivel ez a saját személyes blogom, nem fogom cizellálni a mondanivalómat.

Egyrészt mert nem mindig tölt el elégedettséggel, amikor igazam van, másrészt elég elkeserítő a tudat, hogy az ember csinálhat bármit, össze is szarhatja magát, akkor sem sikerül egy szikrányi értelmet se kicsiholni némely ember fejéből.

Itt lép a képbe az értelem, mint alapfeltétele azon cselekvésnek, hogy egy pályázatos művet beküldjünk a kiírónak, a szerencsétlen flótásnak az általa megadott feltételek szerint.

És ezután – a többedik elcseszett beküldés után – megy el a kiírónak minden életkedve, és érzelmi válságban kerül.

Előző, Padlástér elnevezésű pályázatunkat többek között azért zártuk be, mert a pályázók egy része képtelen volt eleget tenni a beküldési feltételeknek, vagyis nem azt, nem akkor és nem úgy küldte, ahogy mi szerettük volna.

Új Padlástér címmel új pályázatot indítottunk, új, egyszerűbb feltételeket teremtettünk, abban bízva, hogy ha kevesebb és érthetőbb a szöveget, majd könnyebben értelmezik a T. Pályázók.

Nagy büdös fenét!

Hiába hoztunk létre a honlapunkon beküldőfelületet, aminek segítségével csatolva kell beküldeni a mesterművet, a művek továbbra is a régi padlásteres e-mailre jönnek, vagy csatolva, de nem a dokumentumsablonon, ha mégis, nem a megadott terjedelmi limiten belül, nem a megadott témában, nem úgy, nem akkor, és nem oda... vagyis totál elcseszve minden.

Kérdezem tisztelettel, mi a francot nem lehet érteni azon, hogy 30 ezer és 50 ezer leütés közötti legyen a mű?!

A 3 ezer leütés még viccnek is kevés.

Mit nem lehet értelmezni azon, hogy az első kör témája: "A hamis próféta"?!

Hogy a honlapon előbb le kell tölteni egy dokumentumsablont, és azon csatolni a művet a megadott "Novella beküldése" gombbal?!

Legutóbb ezt írtam az előző Padlástér zárásáról szóló cikkben:

"A beküldési hibák kiküszöbölésének érdekében létrehoztunk egy űrlapot a KIMTE honlapján, itt minden adatmezőt ki kell tölteni ahhoz, hogy a novella beküldhető legyen (egyébként nem lehet menteni), és csak a letöltendő dokumentumsablonnal beküldött novella kerül a Zsűri elé. Így a beküldési feltételeket betartását nem lehet megkerülni, bár tudjuk, hogy még így is érkeznek majd „érdekes” művek, melyek nem veszik figyelembe a terjedelmi kritériumokat, sem a téma megjelölését, de reményeink szerint a hálónkkal a tó legmélyéről is meríthetünk majd, és valóban értékes halakat foghatunk ki."

Persze hogy nem úgy történnek a beküldések, ahogy reméltük.

Egyszerűen nem értem, mi okoz ekkora problémát a T. Pályázóknak!

Hogyan képzeli valaki, hogy komolyan vegyük az irományát, ha már a szövegértési és értelmezési fordulóba belebukik?

Egy történetecske Anthony De Mellótól:

"A juhász a nyájat legeltette, amikor egy járókelő így szólt hozzá:
– Szép ez a nyáj. Kérdezhetnék valamit róla?

– Természetesen – válaszolta a juhász.
– Mekkora távolságot tesznek meg ezek a birkák naponta? – kérdezte az ember.
– Melyikek, a fehérek vagy a feketék?

– A fehérek.
– Nos, a fehérek úgy négy mérföldet mennek naponta.
– Es a feketék?

– Azok is.
– Es mennyi füvet legelnek naponta?
– Melyikek, a fehérek vagy a feketék?

– A fehérek.
– A fehérek durván négyfontnyit.

– Es a feketék?
– Azok is.
– És mennyi gyapjút adnak évente?
– Melyikek, a fehérek vagy a feketék?  

– A fehérek.
– Azok körülbelül hat fontot, úgy választás körül.

– Es a feketék?

– Azok is.
A járókelő kíváncsi lett:
– Megkérdezhetem, hogy miért van magának ez a furcsa szokása, hogy minden egyes alkalommal, amikor válaszol a kérdéseimre, szétválasztja a birkáit fehérekre és feketékre?
– Hát – mondta a juhász –, az már csak természetes. Tudja, a fehérek, azok az enyéim.
– Aha. Es a feketék?
– Azok is."

KIMTE Magyar Fantasy Irodalmi Díj

Nevezések 2012

Novellapályázat

Padlástér – Bezárult az ajtaja!

A KIMTE fél éven át tartotta nyitva a Padlástér ajtaját, ezen időszak alatt több mint 210 novellát küldtek a pályázók. A beküldéssel kapcsolatos tapasztalatainkat előző cikkünkben leírtam, ahhoz túl sok hozzáfűznivalóm nincs, nem szeretném külön-külön minősíteni sem a beküldött műveket, sem némelyik beküldőt.

A sok közül egy példát mégis megemlítek tanulságul. Pár nappal ezelőtt érkezett a pályázatra egy e-mail, a feladója annyi fáradságot sem vett, hogy megszólítson minket (T. Címzett ezt és ezt szeretnék ezzel a levéllel, vagy a novellámat csatoltam a pályázatukra stb.) csak lazán odavetette, hogy itt egy csomó mese, „lehet válogatni közülük”.

Tisztelet a kivételnek, de nem ilyen leveleket vártunk, nem ilyen szerzőktől!

Csalódtunk, de vessünk magunkra, és főleg okuljunk az eddigiekből!

A régi, nem működő Padlástér ajtaját hét hónap után a mai nappal, 2012.02.10-én bezárjuk.

Padlástér – Bezárul az ajtaja?

2011 nyarán Salgótarjánban, a HungaroConon, egyik éjszaka elkezdtünk agyalni egy olyan pályázaton, amely lehetőséget biztosít a kezdő és a már nem kezdő íróknak a megmérettetésre és publikálásra, amely folyamatos, bárki indulhat rajta, jó alap a megfelelő művek válogatására a leendő köteteinkhez, és megfelelően igazodik a társszervezetek elvárásaihoz, az akkor kialakulóban lévő együttműködésekhez.

Négyen ücsörögtünk a szobában pár doboz sör és egy-két üveg vodka mellett, és mire észbe kaptunk, megszületett a Padlástér ötlete. Azt reméltük, a pályázat eredményes lesz, hosszú ideig fenntarthatjuk, de nem így történt. Fél év elteltével a napokban azt javasoltam a szerkesztőknek, hogy zárjuk be a Padlástér ajtaját, mert gyakorlatilag nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, értelmetlen tovább nyitva tartani. Szerkesztőtársaim nem olyan szőrös szívűek, mint én, még néhány hét haladékot kértek, és még egy kis esélyt a szerzőknek. Azt válaszoltam, rendben, várunk pár hetet, esetleg egy hónapot, de ha semmi sem változik, hét lakattal zárjuk be azt az ajtót. 

Személy szerint én úgy vélem, ha fél év alatt nem volt képes változni, egy hónap alatt már nem fog.

Új tavasz, új fiú, új szerelem…

Hitről, csalódásról, etikáról és az avanizálódás veszélyeiről…

Egy kedves barátom, Ákos, aki pár éve külhonban dolgozik, ünnepekre hazautazott, így végre volt alkalmunk hosszasan csevegni múltról, jelenről és jövőről. Egy keveset nosztalgiáztunk, kicsivel többet „komolykodtunk”, és jó sokat nevettünk.

Azonban mindezeken túl alaposan lehordott, amiért – szerinte – a neten rossz a kommunikációm, túlzott fontosságot tulajdonítok a közösség érdekeinek, a sajátomét pedig háttérbe szorítom. Magyarul: nem állok ki az érdekeimért, amikor szükséges, ha mégis megszólalok, többnyire rosszkor és rossz helyen teszem, hallgatok, amikor meg kellene védenem magam, és vitatkozom, amikor a csend lenne a legjobb megoldás.

Próbáltam érvelni, hogy ez régebben volt így, ma már csak szimplán öregszem, és egyre kevésbé érdekel mások véleménye a személyemet illetően (élőben alpári hangnemben fejtettem ki, de most nem teszem :) ), jobban leköt a családom, a barátaim és a KIMTE, különben sincs ilyesmire időm, de hajthatatlan maradt. Ekkor rámutattam, hogy a rólam szóló információk és a véleményem bizonyos történéseket illetően – fogadott testvérem egyik kedvenc kifejezésével élve – a „lőtéri kutyát” sem érdekli a családomon és a baráti körömön kívül, ha mégis, többnyire szándékosan félremagyaráznak, vagy szimplán hazudoznak. Érdektelen, időrabló és felesleges tevékenység mindig mindent tételesen cáfolni, halálosan unom, de szerinte rosszul gondolkodom, és nem bújhatok a lustaság leple mögé.

Ákos, mivel megígértem, hogy 2012 elején írok egy hosszú bejegyzést a blogomon, és a te szavaiddal élve, „megvédem magam” (helyette folytathatnám a regényemet is, jobban járnék), hát íme! Kizárólag a barátságunk kedvedért!

Ígérem, nem lesz benne sok köszönet! :)

KIMTE 2011 - Évértékelő

2011 az áttörés éve volt a KIMTE életében mind a szerkezeti és szervezeti változtatásokat, mind a terveket és megvalósításukat illetően. Sajnos a nyári közgyűlésen felvetett tervek közül néhány még nem valósult meg, egy-kettő nem az előzetes tervek szerint valósult meg, vannak elmaradásaink, azonban mindezek ellenére elégedettek lehetünk a teljesítményünkkel, hiszen váratlan sikereket is elértünk, és ha mérlegeljük a jókat a rosszakkal, egyértelműen a jók javára billen a mérleg nyelve.