A következő címkéjű bejegyzések mutatása: írás. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: írás. Összes bejegyzés megjelenítése

2016. február 2., kedd

Siker vagy boldogság?


avagy mi is a baj a középszerűséggel?
x
Minden ember a lelke mélyén – akár bevallja, akár nem –, sikerre és elismerésre vágyik, és arra, hogy kedveljék a többiek. Vannak, akik bármit megtesznek azért, hogy kitűnjenek a tömegből, „valakik” legyenek, az embertársaik tiszteljék őket, és felnézzenek rájuk. Ám azzal nem számolnak, hogy a siker kéz a kézben együtt jár az irigységgel, a kirekesztettséggel, a gyűlölettel és a magánnyal. Aki pedig nem tudja kezelni a sikert, vagy nem készült fel rá kellőképpen, menthetetlenül elbukik. x

2015. január 16., péntek

2. A kritika mint a gúny eszköze, avagy mennyit ér az író lelke


Őszinte vallomás az írásról, a kritika szükségtelenségéről, a gúnyról és az emberi természetről

Jól emlékszem a gyermekkoromra, amikor még én is hittem a csodákban, a mesékben, hogy a világ egy stabil, biztonságos hely, és az idő előrehaladtával egyre jobb lesz. A nyári szünidő hosszú volt, az eső langyos, a cseresznye ropogós, és az alma kilójáért is csak pár forintot fizettünk a piacon. Mi, gyerekek naphosszat kint lődörögtünk az utcán, ahol többnyire biciklik és lovaskocsik jártak, elvétve egy-egy Trabant vagy Zsiguli és a réten, ahol ha belement a talpunkba a királydinnye, kihúztuk, lemostuk a sebet a Gerje vizével, és mentünk tovább. „Szomszédoltunk”, szerepjátékokat játszottunk (Orion űrhajó, Alfa holdbázis, Belfegor), és este fél tízkor (még világosban) a szüleink hívására bementünk vacsorázni.

2015. január 14., szerda

1. A kritika mint a gúny eszköze, avagy én nem vagyok Sarliebdo

Őszinte vallomás az írásról, a kritika szükségtelenségéről, a gúnyról és az emberi természetről

Tíz éve, hogy jelen vagyok az írás-olvasás-könyvkiadás közegében íróként olvasóként és könyvkiadóként, és kijelenthetem, ez idő alatt jó sok tapasztalatot szereztem e közeg színéről és a fonákjáról is. Nem eleget ahhoz, hogy szakértője legyek (mert ki vagyok én, hogy megmondjam a frankót), erre nem is vállalkoznék, de arra talán elegendő e néhány röpke év, hogy ma már bátran megfogalmazhassam véleményem időszerű és örök érvényű témákban a múlt, a jelen és a jövő kapcsolatainak fényében.