Siker vagy boldogság?

avagy mi is a baj a középszerűséggel?
x

Minden ember a lelke mélyén – akár bevallja, akár nem –, sikerre és elismerésre vágyik, és arra, hogy kedveljék a többiek. Vannak, akik bármit megtesznek azért, hogy kitűnjenek a tömegből, „valakik” legyenek, az embertársaik tiszteljék őket, és felnézzenek rájuk. Ám azzal nem számolnak, hogy a siker kéz a kézben együtt jár az irigységgel, a kirekesztettséggel, a gyűlölettel és a magánnyal. Aki pedig nem tudja kezelni a sikert, vagy nem készült fel rá kellőképpen, menthetetlenül elbukik. x

Ha eldöntötted, hogy író akarsz lenni, és ezért hajlandó vagy áldozatokat hozni, feláldozni pár dolgot a siker oltárán, jó esélyed van a sikerre, előbb vagy utóbb elérheted, de tudd, mindennek meg kell fizetni az árát. Mielőtt belekezdesz életed nagy kalandjába, kérdezd meg magadtól, hogy valóban akarod-e. Tényleg az a legnagyobb vágyad, hogy sikeres és népszerű író légy?
x

Tegyük fel, égi segítséget kapsz céljaid eléréséhez, három lehetőség közül bármelyik kettőt választhatod, de a harmadikat semmiképp sem kaphatod meg.
x

NYUGALOM – SIKER – PÉNZ
x

Ha a nyugalmat (békesség, boldogság) és a sikert (elismerés, tisztelet) választod, nem kaphatsz pénzt, nem leszel gazdag.

Ha a nyugalmat és a pénzt választod, nem lehetsz sikeres, a kutya sem fog ismerni, és elismerni.

Ha a sikert és a pénzt választod, sosem lesz nyugalmad, ezernyi irigyed támad, és ott tesznek keresztbe neked, ahol csak tudnak.

x Melyiket választanád?
x

Együtt járhat-e a siker a boldogsággal, a kiegyensúlyozott életre törekvéssel?

Lehet-e valódi életcél a siker?

Miért nem elégszenek meg az emberek a középszerűséggel, miért nem elég csak „átlagosat” írni, átlagosnak lenni, belesimulni a tömegbe? Hiszen akkor a csapat tagjai lehetnének, kedvelnék őket, mert egy fikarcnyival sem lennének többek a legtöbbnél.
x

Amikor írói pályám elején jártam, és még alig ismertem néhány embert az írók, kiadók közegéből, azt gondoltam, ha elég kitartó vagyok, tanulok, fejlesztem magam, jó kapcsolatot ápolok a többiekkel, nagy eséllyel válhat belőlem sikeres író. Ezért aztán ezerféle feladatot elvállaltam, időm legnagyobb részét a gép előtt töltve igyekeztem „meghálálni”, hogy írhattam, hogy az írásaim megjelentek, szinte bocsánatot kértem a többiektől azért, mert amit írtam, többnyire sikeres lett. Ezt kitűnően jelezte a kedvező visszajelzések mellett az irigyeim számának növekedése is.

Emlékszem az első kisregényemre. Amikor a főszerkesztő egy összejövetel alkalmával bejelentette a többieknek a megjelenést, és hogy a művem címadó lesz a kötetben, egyetlen másodperc alatt megfagyott körülöttem a levegő. Tapintható volt az ellenszenv, az irigység és a döbbenet, amiért a „kezdő firkász” nem járja be a kötelező lépcsőfokokat, hanem azonnal az élre vág. Onnantól tehettem bármit, nem fogadott be a csapat. Azon a napon ért véget az írói karrierem, amelyiken elkezdődnie kellett volna. Csak akkor még nem tudtam.

Elhiheted nekem, kedves Író Barátom, hogy bár a kezdetekkor azt gondoltam, írásaimmal meg fogom váltani a világot, tíz év elteltével rá kellett döbbennem, hogy az írástól nem lettem sem gazdagabb, sem boldogabb, a nyugalmam pedig úgy fújta el a kényszer tornádója, mintha sosem lett volna. Célpont lettem az összes létező közeg számára, míg végül a barátok is hátba döftek.

Azonban abban a pillanatban, amikor hosszas vívódás után eldöntöttem, hogy nem frusztrálom magam többé az írással, nem engedek a kényszernek, a határidőknek, a kritikusoknak, a saját egómnak, megérkezett a lelki nyugalom.

Ma már azt csinálom, amit akarok. Nem fecsérlek időt azokra, akik nem kedvelnek, nem akarok mindenáron megfelelni nekik, és nem is fogok megváltozni. Aki igénybe veszi a segítségem, azzal szívesen foglalkozom, aki hátat fordít nekem, menjen Isten hírével.
x

Szerencsés ember vagy, kedves Író Barátom, ha nincsenek túlzott ambícióid, ha két lábban állsz a földön, ha az írás még örömöt okoz, ha fel tudod érni ésszel, hogy ebben a században annyi az esélyed az íróvá válásra és a sikerre, mint éti csigának a hatsávos autópályán.

De ha kellőképpen laza vagy túlzott remények és elvárások nélkül, még bármi történhet...
x

Ne feledd, a három közül csak kettőt választhatsz!

Én már választottam.

x