Irányjelzés

Irányjelző gondolatok a második Ceres Novellárium sci-fi játék előtt

Még bőven hátravan egy hónap a játék indulásáig, ezért elég időnk maradt arra, hogy megosszunk néhány, talán előremutató gondolatot, információt és tanácsot a leendő játékosokkal.

Az első játék során szembesültünk azzal, hogy a jelentkezők egy része nem érti a játék lényegét, sőt magát a játék elindításának célját sem, rendre pályázatnak nevezték, ami igaz is, meg nem is. Ez részben a mi hibánk, részben azé a közegé – ahonnan a játékosok érkeztek –, amelynek tagjai egytől-egyig írók szeretnének lenni. Ha nem előbb, akkor utóbb, és ezen szándékuktól semmi és senki nem tántoríthatja el őket. A ritka kivételtől eltekintve a játékosok azt gondolják, egyedülálló tehetséggel bírnak, ők lesznek azok, akiket váratlanul felfedeznek (akár e játék során), és pillanatok alatt híres és nagy jelentőséggel bíró író lesz belőlük. Hatalmas rajongótábort és hatalmas vagyont gyűjtenek, noha tudjuk jól, a kettő egyáltalán nem függ össze, nem is következik egyik a másikból.

Indul a harmadik kör

A novellákat november 8-ig a beérkezés sorrendjében teszem ki, így marad időtök javítani. Javasolom, hogy amennyire tőletek telik, használjátok ki a lehetőséget, de ne az utolsó percben egyszerre zúdítsátok rám a műveket. Megköszönöm, ha több időm marad a szerkesztésre.

A következők jutottak tovább:
Folytatás...

2. A kritika mint a gúny eszköze, avagy mennyit ér az író lelke

Őszinte vallomás az írásról, a kritika szükségtelenségéről, a gúnyról és az emberi természetről

Jól emlékszem a gyermekkoromra, amikor még én is hittem a csodákban, a mesékben, hogy a világ egy stabil, biztonságos hely, és az idő előrehaladtával egyre jobb lesz. A nyári szünidő hosszú volt, az eső langyos, a cseresznye ropogós, és az alma kilójáért is csak pár forintot fizettünk a piacon. Mi, gyerekek naphosszat kint lődörögtünk az utcán, ahol többnyire biciklik és lovaskocsik jártak, elvétve egy-egy Trabant vagy Zsiguli és a réten, ahol ha belement a talpunkba a királydinnye, kihúztuk, lemostuk a sebet a Gerje vizével, és mentünk tovább. „Szomszédoltunk”, szerepjátékokat játszottunk (Orion űrhajó, Alfa holdbázis, Belfegor), és este fél tízkor (még világosban) a szüleink hívására bementünk vacsorázni.