Indul a harmadik kör

A novellákat november 8-ig a beérkezés sorrendjében teszem ki, így marad időtök javítani. Javasolom, hogy amennyire tőletek telik, használjátok ki a lehetőséget, de ne az utolsó percben egyszerre zúdítsátok rám a műveket. Megköszönöm, ha több időm marad a szerkesztésre.

A következők jutottak tovább:
Folytatás...

Magányos lovas a naplementében, avagy hogyan szocializálódik az író

Mondják, a jó író már megette a kenyere javát, sokat megélt, sokat tapasztalt ember mély, filozofikus gondolkodással, lényegre törő világszemlélettel.
Úgy hiszik, legtöbbször depresszióra, mélabúra hajlamos, naphosszat egy sötét kávéház eldugott sarkában ücsörög, gyűrött, kávéfoltos papírlapok között, szájában füstölgő cigarettával elnyűtt garbóban és világmegváltó vitában antagonista írótársával. Folytatás...

Ceres Novellárium Játék

A Ceres Novellárium első játékának főszereplője a SCI-FI.
A játékba beküldheted a máshol még nem publikált novellád részletét.
Beküldési határidő:
2015. 08. 15.

Részletek...

Mielőtt bekopogtatsz a kiadó ajtaján

Amikor úgy érzed, hogy a műved megérett a kiadásra, valószínűleg könyvkiadót kezdesz keresni. Információt gyűjtesz, ismerősöknél puhatolózol (esetleg protekciót próbálsz szerezni), az időd legnagyobb részét arra fecsérled, hogy elküldöd a művet a létező összes kiadónak (amelyiknek a profilja egybevág a művedével, de olyannak is, amelyiknek nem, hátha megtörténik a csoda), majd elkezdesz várni, és teszed ezt stresszesen és türelmetlenül, mert mindenáron szeretnéd már nyomtatásban látni a műved. Közben igazából semmi mást nem teszel, nem írsz újabb művet (jobb esetben írni kezded a trilógiád következő részét), esetleg belekukkantasz pár írói műhely fórumába, „bétáztatod” a művet, és előlegképpen próbálsz begyűjteni néhány morzsát az elismerés és siker tortájából. 

Folytatás...

Írjak, ne írjak?

Magyarországon minden ötödik ember regényt ír. 

A fenti mondat jókora túlzás, nem hiszem, hogy létezik olyan statisztikai adat, ami ezt a kijelentést alátámasztaná, de azt tudom, hogy sokan szeretnének regényt írni. Sokan vannak, akik elkezdték, szenvedtek vele egy ideig, majd abbahagyták, és talán örökre lemondtak arról, hogy valaha kezükbe foghassák a saját művüket.
Folytatás..

2. A kritika mint a gúny eszköze, avagy mennyit ér az író lelke

Őszinte vallomás az írásról, a kritika szükségtelenségéről, a gúnyról és az emberi természetről

Jól emlékszem a gyermekkoromra, amikor még én is hittem a csodákban, a mesékben, hogy a világ egy stabil, biztonságos hely, és az idő előrehaladtával egyre jobb lesz. A nyári szünidő hosszú volt, az eső langyos, a cseresznye ropogós, és az alma kilójáért is csak pár forintot fizettünk a piacon. Mi, gyerekek naphosszat kint lődörögtünk az utcán, ahol többnyire biciklik és lovaskocsik jártak, elvétve egy-egy Trabant vagy Zsiguli és a réten, ahol ha belement a talpunkba a királydinnye, kihúztuk, lemostuk a sebet a Gerje vizével, és mentünk tovább. „Szomszédoltunk”, szerepjátékokat játszottunk (Orion űrhajó, Alfa holdbázis, Belfegor), és este fél tízkor (még világosban) a szüleink hívására bementünk vacsorázni.

1. A kritika mint a gúny eszköze, avagy én nem vagyok Sarliebdo

Őszinte vallomás az írásról, a kritika szükségtelenségéről, a gúnyról és az emberi természetről

Tíz éve, hogy jelen vagyok az írás-olvasás-könyvkiadás közegében íróként olvasóként és könyvkiadóként, és kijelenthetem, ez idő alatt jó sok tapasztalatot szereztem e közeg színéről és a fonákjáról is. Nem eleget ahhoz, hogy szakértője legyek (mert ki vagyok én, hogy megmondjam a frankót), erre nem is vállalkoznék, de arra talán elegendő e néhány röpke év, hogy ma már bátran megfogalmazhassam véleményem időszerű és örök érvényű témákban a múlt, a jelen és a jövő kapcsolatainak fényében.